Ablakokat becsukni, itt a vihar. Legalábbis már órák óta ez észlelhető. És én pont ez miatt nem tudok most aludni. De szerintem másnak, máshol sem megy. Dörög, villámlik, minden ami “kell”. Sógornőmmel már órák óta itt ülünk és nyomjuk a közösségi oldal játékait, mondhatni teljesen belemerültünk. De hát mit lehet ilyenkor csinálni? Azon tűnődöm mikor nyom el az álom, de nem találom rá a választ. A párom átalussza a vihart, arra sem kelt fel hogy egy erősebb széllökés majdnem elvitte a szobát. Akiknek ellenére van a fülledt, meleg idő, azoknak szerintem ez az időjárás kész felüdülés. Merem állítani hogy a merészebbek még ki is mennek az utcára mert annyira leköti őket ez a jelenség. A villámok szépsége, ahogy dörög az ég. Hát én inkább kihagytam az erkélyen való fürkészést, mert én a lakásban érzem magam a legjobban biztonságban. Szóval sógornőm nyomja a játékot, én pedig gondoltam megírom a hajnali negyed hármas blogom. Imádok írni. Mindenről szinte. Ha már a Facebook generáció teleírta az üzifalát azzal hogy úristen mekkora vihar van, akkor már én se maradjak ki ebből. Csak én az információközlés eme formáját választom. Délután még arról civódtam magamban hogy nincs témám. Hát most van. Na jó, nem mindig. Csak néha úgy kipattan és ennyi. De akkor aztán csőstül jön.
Na mára egyenlőre ennyi. Szép álmokat mindenkinek 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: