-Egyszer kitörök innen!
-Ugyan már! Ezt te sem gondolod komolyan. Ennek soha nem lesz vége. Meg aztán ebben van a sok pénz.
-Pénz? Miről beszélsz? Ezzel csak megalázom magam. Mi lesz ha egyszer beteg leszek? Az egészségem nem fizetheti meg senki sem.
-Oh ugyan már ne álszenteskedj itt. Különben is..minden héten orvoshoz járunk. Mi bajod volna?
-Te ezt nem értheted.. (lehajtotta a fejét)
Ez a beszélgetés zajlott le Betti és a kolléga nője között. Betti mint mindig, le is zárta ezt a vitát, mert utált állandóan veszekedni. Belül tudta hogy egyszer valóra válik majd az álma. Hogy egyszer majd normális életet élhet mint a többi ember. Normális, bejelentett munkahely, fix bér, és többé már senki sem használja őt mint valami tárgyat. De sajnos be kellett látnia hogy ez még olyan messze van. A honvágy ami belül gyötörte azt hitte teljes egészében felemészti. Már 1 hónapja is kint volt, de az orvoson kívül sehova máshová nem ment. Hiányzott neki a levegő, hogy egy kicsit sétáljon. És akkor ismét az a rohadt csengő. Ismét egy hatalmas szívdobogás, aztán kinyitotta a vendégnek az ajtót. Semmi extra, ugyanúgy történt minden egyes napon. Az ember mintha a piacon volna. Végignézett az összes lányon. Bettinek semmi kedve nem volt vele menni, hál istennek nem is őt választotta. A lány akit elvitt, látszott rajta mennyire természetes neki ez az egész. Mintha kislány volna és mintha csokit kapna az anyukájától. Betti olyan egyedül érezte magát. Nem beszélgetett vele senki és ő sem beszélgetett senkivel. Mert hét egy dologgal tisztában volt. Üzletben nincs barátság. Ő azért van ott hogy dolgozzon majd a nagy napon hazamehessen egy kicsit pihenni. Amikor otthon volt, olyan gyorsan elment az idő, de kint mint ha megállt volna. Feladhatta volna de nem tette. És hát, nem is keresett olyan túl jól. A Világ erős volt, ő pedig olyan gyenge. De nem is akarta felvenni azt a bizonyos harcot. Majd lesz valahogy. A lányokkal akikkel dolgozott, mindegyiknek volt valakije de az “úriemberek” nem is úgy kezelték a párjukat ahogyan azt illik. És igen. Ez tényleg egy elkorcsosult világ. A remény hal meg utoljára.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: