Had meséljek egy történetet és ezúttal had fedjem fel ezzel a szörnyű világot amiben valójában élünk a KIBASZOTT politikusok miatt. És hogy miért is? Mert nincs munka, nincs pénz és ez a beteges világ lassan felfal minket és egyúttal el is temet.
Csak egy lány volt a sok közül. Neve: Bettina. Aki céltalanul bolyongott a világban, keresve az élet értelmét. Minden egyes nap csak jobbat remélt az élettől. Az utcán sétálva egy csomóban volt a gyomra, és csak hullatta a könnyeit. Azt várta mikor lesz ennek vége. De választ nem kapott erre sem. Mint ahogy semmire.. Már csak pár perc és megérkezik. Kezében egy bevásárló szatyor és benne egy kis kaja meg pár tisztasági szer. Odaért az ajtó elé és kinyitotta azt. Kipakolt a szatyorból és átöltözött. Sokkal lengébb ruhába amiben sokszor megalázva érezte magát. De nem volt más választása. Egy kis smink, egy kis parfüm és várakozó állás. Várta a kuncsaftokat. Minden egyes csengetésnél összerándult. Utálta magát. Igen. Ő prostituált. Tudta hogy nem várja őt jobb élet, akárhogy is próbált másképp tenni. Belépett egy vendég. Csapzott haj, büdös szag. Végignézte a “választékot” majd rámutatott. Ő csak fejét lehajtva indult a szoba felé, ahol a férfival kellett lennie. Fél órát fizetett, mégis örökké valóságnak tűnt. A férfi, -neve a lány számára teljesen lényegtelen- az “együttlét” előtt lezuhanyzott. Még el sem kezdték de olyan átkozottul, nyomorultul érezte magát. Csakis a pénz lebegett a szeme előtt, mert családját csakis ezáltal tudta eltartani. A férfi odalépett hozzá és tapogatta. A melleit szorongatta és közben a nyakát nyaldosta. Az undor ami elfogta a lányt abban a pillanatban, kifejezhetetlen volt. Kezdésnek orálisan elégítette ki, de az orrát akkor is megcsapta az az állott szag. Hiába zuhanyozott le, az annyit ért mint halottnak a csók. A fejét közben minél erősebben nyomta oda a nemi szervéhez, hogy mélyebben vegye be, egészen tövig. Amikor ennek vége lett, elővette az óvszert és a farkára húzta. Kutyapózban folytatták tovább. Olyan erősen tolta hogy a lány úgy érezte nem csak a szíve szakad szét. A férfi persze élvezte, és ő is megpróbált úgy tenni. Néha-néha felnyögött persze nem az örömtől. Közben magában csak rimánkodott: “Menj már el” Élvezz el te majom”!! És megtörtént. Hamar vége lett. Mint a többinek. A törlőkendővel lehúzta a gumit és beledobta az arra szánt kukába. A vendég miután végzett, vissza lépett a zuhanyzóba. Felöltözött és távozott. Persze köszönés nélkül. De végül is minek az? A lány vissza ment a szobába hogy rendbe tegye és lezuhanyozott ő is. A fájdalmat és a megaláztatást nem tudta magáról olyan könnyen lemosni. Bár könnyen menne. Bár meg lehetne tenni. De ez nem csak úgy.. Nem olyan mint ha csettintenél és elmúlna minden egyes fájdalom, ami éri az embert. Tudni kell tűrni, fogakat összehúzni, agyat kikapcsolni. Mert mást akkor nem is lehet tenni. Ez egy teljesen más Világ. És ő is csak azt remélte hogy egyszer majd minden rossznak vége szakad. Magában azt az egyet biztosra megígérte hogy ha születik később mondjuk egy lánya, gondoskodni fog róla hogy soha ne jusson el oda, ahová ő is eljutott valamikor. Ez effajta körforgás. Egy ördögi kör inkább. Ami soha nem zárul be.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: