Távol lenni valakitől akit a Világon a legjobban szeretünk nagyon nehéz. Minden pillanatban Ő jár a fejünkben, teljes szívdobbanással Rá gondolunk. Számoljuk a perceket, a napokat, hogy mikor mehetünk haza hozzá, de az idő mintha megállt volna. Én is ezt érzem most. Nélküled semmi nem jó, minden olyan sivár. De amikor eldöntünk valamit, már nincs vissza út. Amikor felszálltam a buszra, mintha a szívem egy hatalmas darabja tört volna ketté. Legszívesebben megállítottam volna a mozgó járművet és oda rohantam volna hozzá hogy még egyszer, utoljára megöleljem. Mert most 3 hétig nem is láthatom őt. A távolság ismét “közénk” állt. A pénz nagy úr, ezért döntöttünk úgy hogy én külföldre utazom. Bízom benne hogy ennek is van értelme, de nincs olyan pillanat, hogy ne tudatnám vele hogy ő a mindenem, imádom és hogy muszáj kitartania. A szomorúságával minden percem megnehezíti. Remélem 1 hét után már hozzá fog szokni ehhez.. De nem! Ehhez nem lehet soha hozzá szokni. A tudat hogy nélküle hajtod álomra a fejed, és reggel nélküle ébredsz, elviselhetetlen. De ha már itt vagyok, végigcsinálom. Nem adhatom fel. Érzem hogy ez most jó lesz. Hisz annyi tervünk van amit valóra szeretnénk váltani. Viszont semmit sem adnak ingyen. A munkatársnőim nagyon kedvesek. Fura itt, de majd feloldódom. Hisz velem nem is nehéz kijönni. Párom is itt kapott munkát, remélem pénteken láthatom legalább csak egyetlen egy órára. Bár nekem 5 perc is felüdülés volna. Csak hogy csókot lehelhessek az ajkára, átöleljem és elmondjam neki mennyire boldog vagyok hogy láthatom. Hihetetlen, hogy lassan másfél év után is ennyire erős az a szerelem, amit egymás iránt érzünk. Hosszú ideig nem voltunk távol egymástól de sajnos ennek is el kellett jönnie. Bármennyire nem akartam, rá kellett jönnöm, hogy nem jó az a helyzet ami otthon van. Se munka, se pénz. Egy fizetésből pedig nem könnyű megélni. Erős vagyok.. Mert az akarok lenni. És tudom, hogy bárhol is legyen az én kicsi Egyetlenem, Ő is rám gondol, este pedig az én illatommal alszik el.
Szeretlek Kicsikém!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: