Sziasztok!
Sajnos technikai okok miatt nem tudtam megírni a blogom. De ez a probléma orvosolva lett és végül újra itt vagyok. Izgalmasan telt el a hetem, ráadásul a hétvégém sem annyira gázos. Leszámítva azt a csúnya vírust amit elkaptam. De akkor el is kezdeném rövid élménybeszámolóm. Elkezdtem írni egy könyvet. Egy olyat, ami az életemről szól. Még nagyon az elején tartok, és ráadásul azt sem tudom mennyi szabadidőm lesz arra hogy folytassam. De csak pozitívan. Aztán egy csütörtöki napon én és anyukám elmentünk egy munkamegbeszélésre. Székesfehérváron egy összeszerelő üzemben kell majd dolgozni. A bér sokkal jobb, mint azt vártam. Volt egy személyes, hosszabb elbeszélgetés, hál istennek nem is voltak nehezek a kérdések sem. Két választásom volt: vagy kimegyek külföldre és ott fogok dolgozni (amit nem is nagyon akartam), vagy felvesznek itt és nem kell távol lennem a páromtól sem. Ennyire bizonytalan még soha életemben nem voltam. Aznap megtudtam azt is hogy a párom exe ugyanoda jelentkezett. Azért nem találkoztunk aznap ott a Munkaügyön mert ő később ment az interjúra. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, csak így diszkréten megjegyeztem: ez már megint oda jön ahová én.. Másnap átmentem anyuhoz, ott töltöttem a napom. Amit nem bántam meg. Péntek délelőtt szóltak telefonon, hogy engem is és őt is felvették. Kimondhatatlanul örültünk. Hétfőn orvosi, csütörtökön pedig munkakezdés. Örülök hogy ilyen gyorsan mennek a dolgok. Hogy nem kell itthon ülnöm és szétunni a fejem. Ez legalább leköt, és még pénzem is lesz. Rendes, havi fix bérem 🙂 Jó hogy az ember soha nem adja fel a reményt. Mert mindig van valahogy. Ma, így szombati napon pedig azon filózom hogy menjek e szórakozni vagy sem?! Majd kiderül, messze van még nap vége. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: