A szerelem ereje

Kedves Blogolvasóim! ( Remélem vannak egy páran!? 🙂 )

Tegnap múltunk Szerelmemmel 1 év 3 hónaposak. Nagyon jó volt a nap, még egy cukrászdába is elmentünk. Jól éreztem magam, én fagyit ettem, párom Csabi sütit evett. Még mindig ugyanannyira szeretem őt mint amikor legelőször megismerkedtünk és összejöttünk. Boldog embernek vallom magam és bízom benne hogy a közös jövőnk is ilyen csodálatos lesz mint amilyen most. Nem mondom hogy nincsenek bennem kételyek, de kiben nincsenek?! Nincs olyan ember akinek el nem mondanám mennyire szeretem és oda vagyok érte. Az összes szívdobbanásom az övé, és minden nappal és éjszaka tökéletes. Minden perc amit vele tölthetek. Most biztos mondanák egy páran: “Oh…egy idő után ez úgyis elmúlik majd”. Én erre csak annyit mondanék, hogy nem. Mert ha szeretünk valakit tiszta szívből, az tudom hogy Örökké tart. Ilyen a szerelem igazi ereje. Persze vannak viták és olyan pillanatok is amikor sok mindenben nem értünk egyet valamiben, de a kapcsolat kompromisszumon alapul és mindent meg lehet beszélni, áthidalni. Én legalábbis ezt tapasztaltam ha szóváltásba keveredtünk. Megbeszéltük és azóta is együtt vagyunk. Valójában mi vagyunk a két lábon járó példa arra hogy a szerelmünk erős, megingathatatlan. Nem létezik sem élő, sem holt, aki lerombolhatná mindazt amit felépítettünk. Sohasem felejtem el, milyen zavarban voltam először a társaságában. Csak mosolyogtam, nevettem mint valami tejbe tök. Voltak kínos hallgatások is a részemről, meg sok kétely, de ő mindent eloszlatott egy szempillantás alatt. Már a kezdet kezdetén amikor még csak telefonon kommunikáltunk, őszinte volt hozzám. Már ezzel jó pontot szerzett nálam. Elmondta hogy az előző kapcsolatából született egy kisfia. De ez engem egyáltalán nem zavart. Nem ő volt az egyetlen úgymond családos apuka az életemben. Egy embert úgy kell elfogadni ahogy van. Szóval nem is akartam faggatni ezzel kapcsolatban. Tudomásul vettem és kész. Iszonyatosan sokat beszélgettünk mobilon, T-perce volt. Az öcsém is akkoriban 30-as volt így órákig tudtunk beszélgetni. Aztán az estében maradtunk. Én elmondtam neki hová jöjjön. Soha nem felejtem el. Olyan mintha tegnap lett volna. A találkozás előtt a torkomban dobogott a szívem az izgatottságtól. Aztán megszólalt a telefon, hogy 10 perc és látjuk egymást. Az ablakból figyeltem. Hátitáska volt rajta. Amikor a szemébe néztem, már semmi sem érdekelt. Nagyon helyes srác volt, és kimondhatatlanul finom illata. Jól éreztem magam vele, mellette mondhatni megállt az idő. Pár nap után meginogtam. Hogy miért? Nem tudom. Fogalmam nincs. De a pár nap Nélküle űrt hagyott a szívemben és rádöbbentem, hogy bármi is történik nem dobhatom el magamtól a boldogságot. Vele akartam lenni, átölelni, megcsókolni. Akkor már tudtam mit is érzek. Azóta együtt élünk. És én még mindig ŐRÜLTEN Szerelmes vagyok Belé 🙂