Engem személy szerint elszomorít az ami a mai világban folyik. Jó, oké.. nekem, akinek 8 osztályos végzettsége van, nem lenne jogom reklamálni… Vagy azt is a fejemhez vághatnák hogy így jártam.. Miért nem tanultam? Ezt nem firtatom, hogy ezt kellett volna tennem. De mire megyek vele? Mit tegyek ha egyszerűen semmi munkalehetőség. A napjaim nagy része állásajánlatok böngészésével telik el. Leginkább összeszerelésre keresek rá, mivel csak ehhez értek. Sajnos. Nincs érettségim, nincs diplomám. Ha lenne valószínűleg már többre vittem volna és pénzem is lenne. Lakhelyem Dunaújváros elméletileg iparváros. Mégsem keresnek sehová embert. Férfit igen, de nőt nem. Sokszor el kell menni kilométerekre hogy dolgozhasson egy üzemben. Éhbérért. Bár az is több mint a semmi. Olyankor az ember bármibe belemegy, belenyugszik hogy legyen valami mert egy fizetésből még egy albérletet sem lehet fenntartani. Meg persze ne felejtsük el azt a sok megszorítást, amit a kormány csinál. Bár ha lehet inkább nem megyek bele a politikába mert nem érdekel. Ja, és a másik.. 28 éves vagyok és gyereket szeretnék. Az utolsó szó a lényeg.. Csak szeretnék. Mivel nem tudnám eltartani. Nem lenne elég a gyes, vagy a családi pótlék. Nem vagyok egy herdálós típus de nagy felelősség lenne bevállalnom egy gyereket. Sok ismerősömet elnézve egyáltalán nem gondolnak bele abba hogy jó ötlet e ez? Jó persze semmi közöm hozzá, meg akinek van biztos anyagi háttere azok biztosan nyugodt szívvel, bátran belevágnak. Tegyük hozzá még azt is amit én mindig mondok: ha sok ember pénzhez kötné a babavállalást akkor nem is szülne senki. De azért mégis jó olyankor végiggondolni az egészet amikor tudja az ember hogy se pénz, se munka, hanem csak temérdek adósság és persze lehet hogy már az apuka is eltűnt mint Kossuth a ködben..
Bármi is van, ezek szomorú tények de soha nem szabad feladni. Mindig van kiút ha igazán akarjuk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: