Újra itt

Már több mint 1 hónap is eltelt hogy nem írtam. Sok minden is történt velem. Azóta csúnyán megromlott a viszony a családommal, mégis ez adott nekem most ihletet. Hogy kiírjam magamból. Meg persze a szabad levegő. 

Hol is kezdjem? Jobb talán ha az elején. Adva van egy anya, és két fiú testvér. És plusz még adva vagyok én, aki talán elmondható hogy a történet elszenvedője. Nem mondom hogy én makulátlan vagyok és nem hibáztam, de ha egy anya igazán szereti a gyerekét, megbocsát neki. Egy börtönviselt ember is kap második lehetőséget. Tudom azt is hogy én már sok esélyt kaptam, de soha nem volt olyan hogy ne tudtunk volna megbeszélni problémákat. Vétettem azzal hogy minden pénz nélkül leléptem az anyámtól, de mindennek van valami miértje. Nem jöttem ki jól vele és akkor még állandó fizetéssel sem rendelkeztem, annak ellenére hogy tőlem és a páromtól elkért 50 000 forintot. Ő decemberben győzködött hogy menjünk oda, legalább ő sem lesz egyedül. Akkor a két testvérem szintén nem laktak már otthon, ők ahogyan most én is, leléptek. Teltek-múltak a hónapok de nem tudtunk fizetni és annak ellenére hogy nagyon sok minden hiányzott, akkor már a tartozásunk a 140 000-t is meghaladta. Nem volt könnyű döntés, ezt bevallom, de ami nem megy azt nem érdemes erőltetni. Amikor hazaért a volt párjától, dühöngött…Olyan szörnyű dolgokat vágott a fejemhez hogy én nem vagyok többé a lánya és szó szerint azt is mondta hogy dögöljek meg… Bő két hónapig nem is beszéltünk. Azóta az öcsém a barátnőjénél lakik, a bátyám 3 év után hazaköltözött anyámhoz. Lassan közeleg anyám születésnapja, ennek alkalmából vittem neki egy szál virágot. Aztán a bátyám kijött hozzám a konyhába és iszonyatos, undorító dolgokat vágott a fejemhez. Mintha még most is a fejemben csengenének a szavai. Mára már az összes családtagom letiltott a közösségi oldalról. Rájöttem, hogy aki nem keres annak nem hiányzol és nem is vagy igazán fontos. De szerintem soha nem is voltam az. Én voltam az a bizonyos fekete bárány. 28 éves vagyok és inkább megpróbálom úgy élni az életem ahogy eddig is tettem. Akár velük, akár nélkülük de azt hiszem mindenkinek jobb lesz így.